Az álom idején
Az égbolt csupa vörös és narancssárga,
búcsút vesz a naptól eddigi barátja.
Csókot vált a napfény, s a domboldal,
összefonódik árny, fény, s az utcai zaj.
Rázuhansz párnádra, lassan elszuszogsz,
kedvesed lélegzete már a hajadon kalandoz.
Révületbe esel, de feltart a napi teendő,
fáradtságod elnyom, jön a hold, a sajtevő.
Vagy cica, messzi tájak, gyerekkor,
piaci gomba, filmrészlet, bohócorr.
Mire felkapod a fejed, már jő a pirkadat,
s a messzi kalandból semmi sem maradt..
(2014)
Comments