Citromos süti
Tudom, nagyon gáz, hogy még mindig hozzád szól a dalom,
de nem tehetek róla, hogy te inkább egyedül ücsörögsz a padon.
Pedig azért éreztem, hogy szíved vágya igazából én volnék,
te még pár évig mégis Wellhello koncerteken töltöd a hétvégét.
Pedig aztán én is behűteném neked a sört péntek esténként,
és enném veled a kefét, amikor Ronaldo gólja a kapuba ért.
Megsütném neked újra, a világ leges-legfinomabb pizzáját,
és hagynám, hogy elmosogasd azt a nagy kelesztőtálkát.
Megmasszíroznám a hátad, odabújnék finoman az állad alá,
hagynám kicsit azt is, hogy arról a dögös vörösről áradozzál.
Mert aztán úgyis engem rántanál magadra az ágyban,
hangosan gyűrnéd a lepedőt, míg én csikarnám a hátad.
Azért kicsit eszembe jutsz, amikor horrorfilmet nézek,
és akkor, amikor a kék metró peronján a lábad után lépek.
Mégis, tudod mi a legnagyobb bánatom a tavalyi évből?
Hogy nem ettél a legfinomabb, húsvéti citromos sütimből…
2017.04.11.
fotó: saját
