Vidéken
Amikor a város már túl szürke és zajos, én egy nagy, zöld dombra utazom. Ahol tűzforró arcomnak a napsugár, csordogál a kristályszín...
Az álom idején
Az égbolt csupa vörös és narancssárga, búcsút vesz a naptól eddigi barátja. Csókot vált a napfény, s a domboldal, összefonódik árny,...