Tavasz? Tél!
Ma reggel a tavasz simogatott meg. A kellemes szellő táncba hívta a hajszálaimat, miközben az első napsugarak az arcomra tereltek minden figyelmet. Az emberek két kerékre pattantak és színes sálakkal tekerték körbe a nyakukat. A száraz faágak is vidáman hintáztak a széllel és egy-két koránérő bimbó kíváncsian zöldellt rajtuk.
Hazafelé már sötétben indultam el. Beleszagoltam a tél elmúló hangulatába, megcsodáltam, hogy a szomszéd bácsi gondosan kipakolta az erkélyére a székeket és az asztalt, ahol nyáron késő estig olvasnak a feleségével. Majd hirtelen összetalálkoztam valakivel, aki hozzám hasonlóan élvezte a tavaszias időjárást. Egy muffin méretű sündisznó döcögött komótosan elém... Majd észlelte a veszélyt és gyorsan kapkodva apró lábacskáit odébbállt, hogy a kapualjban keressen magának menedéket.
Az ajtóhoz érve nagyot szippantottam a friss levegőből és megállapítottam, hogyha most becsapna a februári tavasz, mindezért érdemes rá még tovább várakozni.
(2016)
fotó: saját
