Álmomban már láttalak...
Meztelenül úszunk mindketten. A meleg víz simogatja testem minden porcikáját. Az óriási, áttetsző medence szabadságot nyújt. Néha véletlenül egymáshoz érünk, de valami azt súgja nem szabad.
Közelebb úszik, már látom az arcát. Most is mosolyog, a víz alatt koncentrálva is olyan melegen, kedvesen rámmosolyog. Még közelebb jön. A szájából apró buborékok fickándoznak, majd a sötét hajcsomók közé bújnak. Súlytalannak érzem magam és ez biztonságot ad. A víz puhasága, a medence határtalansága, a barna szemek ismerős, meleg mosolya.
Majd hirtelen valami fény tör be a medencébe, teljesen megvakít. Már nem érzem a vizet, észlelem testem nehezét, meghallom a kávéfőző fortyogását és látom a napsütést, miközben óvatosan kinyitom a szemem és felébredek…
(2016)
fotó: google
