Amikor...

Amikor a kedves fülébe suttogsz és kezedet lassan, óvatosan érinted mosolyra húzódott arcára, hogy lelassuljon a pillanat, hogy mindig emlékezhess rá. Amikor egy helyben állsz a nyüzsgő város közepén és hirtelen semmit nem hallasz, csak látod, ahogy mindenki rohan körülötted. Amikor a benti melegből figyeled, hogy odakint nagy pelyhekben hull a hó. Amikor lábujjaid belesüllyednek a csiklandós, forró homokba. Amikor izgatottan bámulod, ahogyan a sütőben pillanatról-pillanatra dagad a sütemény, amit szeretteidnek készítesz. Amikor egy kisbaba alszik, emelkedik a kis mellkasa, szuszog, megérintenéd, de inkább csak figyeled a kis csodát. Amikor nekiszaladsz a hullámoknak, elmerülsz bennük és érzed, ahogy a természet, a tenger habjai átveszik tested felett az irányítást. Amikor először fogod meg a kezét és mellkasodat elárasztja a forróság. Amikor felérsz a hegy tetejére, a természet muzsikáját hallod és eláll a szavad a látványtól. Amikor olyan gyorsan gurulsz a bicajjal, hogy megijedsz, de közben érzed a szabadságot és ahogyan füledet súrolja a szél. Amikor a város felett sétálsz és százezer izgő-mozgó járművet és embert szemlélsz, akiknek összecsordult zsibongása, sietsége, problémái nem érnek fel a magasba. Amikor korán reggel felkelsz, még csöndes a ház és egy takaróba kucorodva olvasol.

Amikor egy pillanatra megállsz, kizárod a zajokat, a tennivalókat, fájdalmat és gondot és csak arra figyelsz, mit hallasz onnan belülről...

(2014)