Őszi piacnap

Ősszel bizony teljesen más a hangulata a piacnak. Nyáron mindenki siet, mert izzad. Feszült és tolakodó, mert meleg van. Ideges és csak alkudozna egész álló nap, mert az a kevéske pénz bizony elment a nyaralásra, az iskolakezdés pedig, te magasságos, hát máris a nyakunkban.

Ősszel más. Lelassult, ráérős, színes és illatos. Mindenki lábára húzza az andalgós piaci cipőjét. Szeretem, hogy előkerülnek az őszi csemegék. Az a sokféle szőlő, amit meghajlott hátú, jókedvű bácsik szakajtanak reggel egy-egy szőlőtőkéről, hogy a berakott, őszhajú nénike délelőtt eladhassa a fővárosi jónépnek. Szeretem, ahogy óriásibbnál óriásibb sütőtökök gurulnak elém. - Hölgyem! Viccel velem?? - nevet az eladó, mert a kopogós sarkú, szemölcsös napszemüveges Mádám már a harmadik tököt akarja kettéfűrészeltetni. Hát hiszen a városi unokának a tökéletes ízű kell. Amibe a legtöbb vitamin van. Azt meg mit érdekli? Úgyis vicsorgó tökpofát faragna inkább belőle, minthogy úri szájába tömje. És az almák. Azok az illatok, amitől a nyál összefut a számba. Emlékszem, otthon anyukám milyen mérges volt, mert a kutya a lába alá hordta az összeset, míg a diót kereste a fű között. Egymagában, kosárral a kezében lejtette a táncot az udvar közepén, nehogy rájuk lépjen, mer' véletlen kitörik a bokája. De hopp! - Nézze meg az ember, nem kóstolgatunk! - csap a kezemre a szigorú eladó. Ha a szőlő nem kóstolható, akkor ott nem is veszek!! Indulok tovább sértődötten. Különben sem volt finom... Pedig legutóbb még az volt. Az a sötét szemű. A számba vettem és a nagymamám jutott eszembe. Akinek az ablaka alatt nő ez a finom, kék szőlő. Ilyenkor ősszel más. Reggel jobban felöltözök, mielőtt a piacra indulok. Nagy lendülettel, mint a filmekben, dobom a hátam mögé azt a puha, csíkos barna sálamat. A hölgy, akihez minden héten megyek, kedvesen mosolyog, de látom, hogy a kezei vacognak. Csupa vörösek szegénynek a vaskos ujjai. Nah meg vörös ennek a szép szál öreg úrnak az orcája is. No nem a hidegtől! Hanem attól a sok musttól, amit kénytelen kelletlen meg kellet bizony kóstolni, ha már itt-ott kínálták. Aztán a végén még itt dalra fakad nekem, meg udvarol, mentségemre, csak mögé álltam a sorban. Hát szóval ilyenkor más. Élénkebbek az emberek, a színek, az illatok. Talán, néhol már a forralt bor illata is keveredik a kürtőskaláccsal. A nagy zsibongás közepette megállok, érzékeim egyszerre csordulnak tele ezekkel a színes, szagos finomságokkal. A bágyadt napsugarak sütik kipirosodott arcom és érzem, hogy szombat reggel a piacon én igazán élek. Mert most, ősszel a piac hangulata teljesen más.