382 szem gyógyszer

Fájt a gyomrom. Sokszor nagyon... Sokáig. Talán volt az fél év is.

Orvos, gyógyszer, gyomorfájás...

Orvos, beutaló, várólista...

Gyomorremegés.

Gyomortükrözés.

Reflux! Epe! Mintavétel!

Elmentem a lelettel a háziorvoshoz. Receptet írt.

De ne tessék annyit idegeskedni!

Tessék mosolyogni!

Sokat sportolni!

Egészségesen enni!

Viszon'látás!

Elmentem a patikába.

Kaptam 382 szem gyógyszert dobozokba sűritve.

Sokezer forinttól lett könnyebb a pénztárcám...

Hazafelé aztán jött a sokk.

Mikor is kezdődött ez a gyomorfájás?

Amikor nem hívott, amikor vártam?

Amikor nem köszönte meg, hogy dolgozok neki?

Amikor hetekig tartó várakozás után fáradt arccal fogadott?

Amikor a hátát bámulva vártam, hogy hozzám szóljon?

Amikorr ette a gyomrom az ideg, hogy vajon mi lesz velünk?

Amikor csak én kerestem megoldást az ő problémáira?

Amikor mindig ott voltam mellette, ő pedig soha?

Amikor csendesen vártam, hogy megérkezzen?

Amikor vártam a soha el nem érkező napokra?

Amikor már sírtam amiatt, hogy már nem tudok mosolyogni sem?

Mikor?

Az esőben eleredt a könnyem.

Hazaérve a telefonért nyúltam.

Anya!

Miért nem tudja észrevenni az ember időben azt, hogy már nem a jó helyen van? Miért nem tudja észrevenni azt, hogyha valami ennyire marja és betegíti a testét?

Anya!

Miért magamra haragszom? Miért nem tudtam hallgatni a megérzésemre még jobban? Miért nem szaladtam tova? Miért nem láttam túl a piros pöttyökön és a rózsaszín felhőn?

Anya!

Miért nekem kell még mindig gyógyszert vásárolnom, hosszú hónapokkal még azután is, hogy itt-ott kis horzsolásokkal a szárnyamon, de végre kirepültem az ajtaján?

Kislányom!

Sírj és légy dühös, amíg erre van szükséged. S, ha jobban vagy, ne nézz hátra soha többé!

Ez lecke volt.

De ott van nálad minden, hogy boldog lehess újra!

Te vagy a napsugár életed égboltján!

Gyógyulj meg! És ha túl vagy rajta, emlékezz az érzésre, milyen amikor valaki tettei megmarnak ott belül... S ha újra érzed, szaladj olyan sebesen, ahogy gyermekkorodban színes pillangókat kergetve. Egy gondtalan, egészséges, színes, zöld mezőre, ami csak arra vár, hogy befogadja a napsugarad!

Anya...

Kislányom...

(2016.11)