Őszi varázs
Az ősz ezer színe, fáradt illata elragadott,
ahogy a pihenni vágyó levelek lengedeznek,
a hideg szél pedig pirosra csavarja orrom.
Az út mellett kolompolnak a foltos tehenek,
néha hívogat a sötét, nyirkos erdő,
s didergő kis virágok vázába kéredzkednek.
A sár kitartóan tapad a bakancsomra,
számat egyszerre szöszösíti a csipke,
és húzza össze a kökény fanyara.
Az ablakban világítanak a tök pofái,
az ajtóra kikerül a gesztenye, a falevél,
és közelednek a forralt bor fűszeres kortyai.
Utazásom kedvét nem szegi a fagy, a szél,
gumicsizmába tocsogok bele minden tócsába,
még kedvesebb a takaró, az esti tea, egy kis méz.
Újra és újra várom, kicsit múljon már a nyár
és dideregjek, illatozzam, ízlelhessem az őszi varázst.
(2015.10.)
fotó: saját
