Hangoló
Közeleg az ünnep és ezekben a napokban, amikor hazafelé tartok sok minden eszembe jut. Mellettem elsuhan a fehér táj, a leheletem látszik az ablaküvegen, s nekem száz és száz gondolat cikázik a fejemben. Az ajándékok, a karácsonyfa, a díszítés, a megtisztulás, a készülődés, a család, az otthon.
Hazafelé tartok, hogy végre megöleljem őket és befogadjam szeretetüket. A legfontosabb, hogy oda tartok, ahol a szeretetet megosztjuk, befogadjuk, átadjuk egymásnak, csak azért, mert vagyunk és lehetünk egymásnak. Hogy körbeüljük az asztalt, egymásra mosolygunk, tiszta szívvel hallgatjuk a meséket, a sütemény illatozó melegét szívjuk magunkba, s úgy tudjuk álomra hajtani fejünket, hogy úgy igazán, az ünneptől pirosan, hálát adva és a szeretettel betakarózva érezzük azt, hogy mindenhol jó, de a legjobb az, ahol átélhetjük ezt.
A mosolygó családot, a piros ünnepet, a szeretetet.
(2012.12.)
fotó: saját
